Saját alkotásaim
A prés alatt minden olyan egyszerűnek tűnik,
s nem kell tenni semmit, csupán ellapulni,
miközben a nyomás meg nem szűnik.
Így válik eggyé a különféle dolgok sokasága,
s miközben minden jó egyre jobban szorul,
a préselő finom bort önt a poharába.
A prés alatt a legparányibb darab is felsóhajt,
hiszen minden nappal egyre nő a szorítás,
és végül így áll össze a disznósajt.
Mit a szívünkben őrzünk, velünk fog maradni,
velünk él és velünk fog majd halni is,
kár lenne mindezeket tagadni.
Annyi érzelem és titkolt vágy van e rejtekben,
megannyi óhaj, sóhaj, s reménykedés,
mind megmaradnak a sejtekben.
Számtalan álom, s megvalósítatlan elképzelés,
belülről gyötrő kínok és emésztő tüzek,
ezeken nem segít az emlékezés.
Mit a szívünkben őrzünk elkísérhet a végzetig,
s a galaktikus idők porának nyomában,
a tetteink súlya biza megméretik.
