Fagyos éjjelen bagoly suhan a fák között,
új zsákmányra les, hiszen szeretne enni,
s meglát egy pockot a cserje mögött.
A pocok igyekszik láthatatlanná változni,
összehúzza magát, s mozdulatlanul vár,
mikor meghall egy varjút károgni.
A varjú azonban szintén zsákmányt akar,
neki is megfelelne a jól elhízott pocok,
nem szeret várni, s lecsap rá hamar.
Azonban a kiszemelt áldozata igen fürge,
bár lenézett rágcsáló, mégis jól harcol,
s ezért megy a varjú terve csődbe.
Ekkor sújt le a bagoly és gyorsan támad,
elsuhan a cserje fölött nagy karmaival,
odavág, ám a pocok még nem fárad.
Életét mentve inal a közeli üreg irányába,
ahol biztonságban érezheti majd magát,
s visszatérhet a megszokott világába.
A varjú és a bagoly összecsapnak fölötte,
mindketten az ízletes húsára vágynak,
s végül a földre csapódnak pörögve.
Fagyos éjjelen sem alszik az élet szikrája,
és bár a hatalmasok sokkal erősebbek,
a történéseket az életösztön diktálja.