Címke: gyerekek

A Kacaj és a Vidámság

A Kacaj és a Vidámság együtt róják az utat,

vidámabbá teszik az emberiség napjait,

s a szomorúságból mutatnak kiutat.

 

Ahol felbukkannak, harsány nevetés hallik,

egy időre eltűnnek a gondok és a bajok,

s a percek sora könnyedebben zajlik.

 

Felkeresik az eldugott helyeket, a tanyákat,

s belesnek az ablakokon és az ajtókon,

megnevettetve az apákat, s anyákat.

 

A kedvenc pajtásaik a játékban a gyerekek,

tiszta szívből tudnak örülni s pajkosak,

szinte átöleli őket a valódi szeretet.

 

A Kacaj és a Vidámság világa lám változik,

egyre kevesebben találhatnak már rájuk,

sokszor a páros igen búsan távozik.

children, siblings, happy-1879907.jpg

Elszálltak a gyermekévek

Elszálltak a gyermekévek, sajnos nagyon régen,

oly vidámak voltak, boldogok, és játékosak,

jobbak, mint manapság, minden téren.

 

Akkoriban a kacaj felhőtlenül és őszintén szólt,

a nevetés csengő hangja töltötte be a teret,

s a grundon pedig bárki lőhetett gólt.

 

Fogócskázás, bújócskázás, kardozás a sötétben,

birkózás, szaladgálás, lábtenisz, tollasozás,

s tréfás incselkedés a víztorony tövében.

 

A repülőtéren menekülés az üldöző kutyák elől,

csetlések, bukások, s különféle sérülések,

néha dorgálások a morc felnőttek felől.

 

Alkalomadtán ki lehet vajon az erősebb, bunyó,

azután ment minden a megszokott módon,

s százig számolhatott az aktuális hunyó.

 

Esténként felüdítő rémisztgetés, történetek által,

jöhetett a szellemvadász, a gyilkos sárkány,

s a megszökött rém, a lábán lánccal.

 

Elszálltak a gyermekévek, jó volt fiúk, s lányok,

sajnos sokatok ma már csak emlékként él,

de örökre szeretettel gondolok rátok.

football, play, children-1738492.jpg

Ellopott gyermekkor

Ellopott gyermekkor, s szomorú tekintetek,

iskola, barátok és játék nélküli napok,

nem igen vonzzák a tekintetet.

 

A gondtalan, felhőtlen időknek immár vége,

s nincs már önfeledt, vidám nevetés,

pedig abból nagyon sok kéne.

 

A rettegéstől nem fejlődik a gyermeki elme,

a félelem gátolja az egészséges létet,

s ezt tapasztalják a kicsik szerte.

 

A szüleik tanácstalanok, s félnek mindentől,

nem merik védelmezni a gyermekeiket,

pedig megóvhatnák őket mindettől.

 

Maszkba fojtják a meséket, a szép álmokat,

rémálmok jönnek helyettük és pánik,

megriasztva a fiúkat és a lányokat.

 

Arctalan sápadtságuk mindennapossá válik,

telik az idő, élmények sora marad el,

és mindannyiuk jobbra vágyik.

 

Ellopott gyermekkor, elvesztegetett percek,

mind megismételhetetlenül tovatűnnek,

senki nem lesz ismét gyermek.

children, kids, stare