A tündérek völgye láthatatlan az emberi szemnek,
egy békés, nyugalmas, csodás helyen fekszik,
ahol a lakói állandóan jönnek-mennek.
Varászlatos a vidékük, körbe erdőkkel, bokrokkal,
a zöld mezőt pompázatos virágok serege lakja,
s errefelé nem kell számolni a gondokkal.
Néhanapján benéznek ide a koboldok és a manók,
üzletelnek, eszmét cserélnek, s jókat játszanak,
ritkán leszállnak itt másféle, mesebeli hajók.
Oly messziről jönnek, a galaxisok távoli zugából,
megpihennek kis időre, feltöltődnek a fényben,
és átadnak valamit cserébe az ősi tudásból.
Arra nagy szükség lehet a nehéz, viharos időkben,
amikor az emberek világát a gonosz ostromolja,
a tündérek e tudással segíthetnek még időben.
A tündérek völgye meseszép, s biz ilyen is marad,
a végtelenbe tartó lelkek tömege átsuhan erre,
és innentől az útjuk könnyű, tiszta, szabad.
