A szakadék szélén állva és a mélybe lenézve,
oly sokaknak eszébe nem jutna az igazság,
milyen végzetesen kerültek veszélybe.
A meredély pereménél semerre nincs tovább,
kavicsok zuhannak lefelé a sötét semmibe,
itt már nincs visszaút, s nincs odább.
Egymást tipró emberek, akiket ural a félelem,
őrjöngve lökdösik lefelé az útjukba esőket,
s nem érzik, hogy ostobaságuk végtelen.
Érzéseiket elnyomva, feláldozva mindenüket,
megtagadva az értelmet, a tudást, s a hitet,
biz rettegve megtagadják az istenüket.
A sötétség parancsára, s annak a hívó szavára,
engedelmesen fejest ugranak a végzetükbe,
fel sem készülve a gyötrelmes halálra.
A szakadék szélén állva lassan megáll az idő,
s ha nem állnak ellen a gonosznak gyorsan,
nem marad más, csupán koromsötét jövő.
