Végtelen űr, a nagy üres tér,
a semmi élettelen halmaza,
s egyszer az anyag életre kél,
növekszik a molekulák garmada.
Szétrobbanva tágulnak tovább,
gyorsulva száll a létrejött idő,
mind messzebbre halad odább,
mint az élet sokféleségét hirdető.
Évmilliók pora lepi be az utat,
melyet maga mögött hagyott,
mindenfelé csak keres és kutat,
majd alkotott egy igen nagyot.
Egy csodásat, egy élettel telit,
dúsat, termőt, egy bőséges teret,
hol az élőlények örömüket lelik,
s ennél szebb talán nem is lehet.
Kialakult azonban a halálos kór,
gyorsan fejlődő,gyilkos daganat,
amerre nő, csak mérgeket szór,
pusztítva a körülötte lévő falakat.
Semmit nem kímélve növekszik,
nyomában nincs más csak halál,
a sötétség hatalomra törekszik,
az élet kiutat ebből nem igen talál.
