A lelkek temetője a csillagok között található,
láthatatlanul fekszik az idő síkjában,
s olyan, mint egy varázshajó.
Lassan szárnyal a galaxisok végtelen tengerén,
folyamatosan gyarapszik az utasszám,
s ott volt már az idők kezdetén.
Azóta gyűjti a végső nyugalomra váró lelkeket,
melyek létszáma állandóan gyarapszik,
és itt mindőjük békére lelhetett.
E temetőben nincsenek veszekedések és viták,
nincs düh, gyűlölet, hazugság, ármány,
s nem számítanak az egykori hibák.
Nem létezik ellenségeskedés, kapzsiság, harag,
van viszont szeretet, megértés és öröm,
s leomlanak a világi kemény falak.
A lelkek temetője a végső megbékélés szigete,
hol örökké süt a Nap, zöldek a mezők,
s hová nem jut el a gonosz hidege.
