Ha feltámadnának egykori dicső őseink,
akik az életük árán is védték eme hazát,
ismét védenék e hont és lennének őreink,
s nem hagynák magára sohasem a határt.
Nem tűrnék az ellenség seregét e földön,
s nem hagynák veszni a magyarok honát,
számukra a szabadság elvesztése börtön,
eltörölnék külső és belső támadók sorát.
Egy percig sem haboznának vész esetén,
s rögvest körbehordoznák a véres kardot,
levágnák az ellent még a csata legelején,
így sikeresen megvívva a nehéz harcot.
Nem számítana, hogy török-e, vagy tatár,
bizony legyenek bármely népnek is a fiai,
a küzdelemben csak a győzelem ím határ,
a boldogság, az öröm, a diadal mind igazi.
Ha feltámadnának, kikerekedne a szemük,
nem igen hinnének a szomorú látványnak,
utódaik gyávasága szégyenbe hozza nevük,
ők nem hódolnának be a hazug járványnak.
