Érzések irányítják az emberi utat,
mely sokszor göcsörtös és nehéz,
az elme az ismeretlen után kutat,
a szerencse olykor-olykor benéz.
Az újdonság ereje áthat és éltet,
lekötheti, lenyűgözi a figyelmet,
a tudástól azonban van aki félhet,
főképp, ha nem bírja a fegyelmet.
A tudás hatalom az ostobák fölött,
szolgává tesz és béklyóba zárhat,
sokszor sötét gonosz áll e mögött,
bárki, bármikor áldozatává válhat.
Elérkezhet a félelem, rettegés kora,
az értelem szűköl, lapulva kushad,
kimászni ebből tán nem lehet soha,
míg az ész és a bátorság szunnyad.
Önnön börtönébe kerül az ember,
sőt, maga ellen megfigyelést kér,
biztonságot a rácson belül sem lel,
ébren és álmában is mindentől fél.
