Igaztalan igaz gyötri a világot,
s pusztítja a számtalan virágot.
Valótlan való gyilkolva rombol,
az alja nép folyton csak tombol.
Rettegésben tartó erőszakhullám,
átgázol a szinte számtalan hullán.
A meggyalázások végtelen sora,
iszonyat, de nem érnek véget soha.
Barbár hordák nevetve vonulnak,
egyáltalán nem segélyre szorulnak.
Elfoglalni mennek mások hazáját,
s kibővíteni gonosz államuk határát.
A tüzes kard megjelenik az égen,
lesújt a hitvány férgekre az éjben.
Az igaz, tiszta lelkek ereje táplálja,
a sötét erők végső perceit számlálja.
