Hegyek orma fölött repül a sas,
alant háború, éhínség és halál,
egyre gyakrabban sújt le a vas,
nem számít, hogy kit mikor talál.
Felülről szép a Föld buja zöldje,
nem látszanak a véres patakok,
egyre nagyobb a hitványak földje,
szaporodnak a gyilkos csapatok.
A gonosz határok nélkül hódít,
kizsákmányolva mindent, mi él,
mézes szavaival naponta bódít,
ármánykodása újfent erőre kél.
Hiszékenyek hajlonganak félve,
nem látják az előttük álló valót,
gyáván, s rettegve néznek félre,
holott eltiporhatnák a gaz csalót.
A sas szemei tisztán ragyognak,
miközben egyre magasabbra száll,
látja a végét a nyugodt napoknak,
bolygójára a végső pusztulás vár.
