Megy az esti mese, a maci a szépről beszél,
egy gyönyörű vidékről, hol finom a kenyér.
Egy olyan tájról, hol békében élnek a népek,
ahol szeretik egymást és soha nem is félnek.
Arrafelé mindig van étel és mindig van ital,
állandóan ragyog a Nap, ismeretlen a vihar.
Öregek, fiatalok megférnek egymás mellett,
s egyetlen falatért még küzdeni nem kellett.
Megy az esti mese, s a múlt egy a jelennel,
könnyen megküzdhet bárki a lelki sebekkel.
A maci eperre, málnára és szederre vágyik,
a fantáziája mindenkivel jótékonyan játszik.
