Csapdában vergődve a legerősebb állat is szenved,
megpróbál küzdeni, s kimenekülni a fogságból,
ám rájön, hogy az a fránya vas nem enged.
Hiába rángatja a tagjait, s hiába üvölt teljes erővel,
tombolhat, dühönghet, ordíthat eszementen,
mégsem tud szabadulni, s ez rossz előjel.
Fájnak a csontjai és a szőre iszamos a saját vérétől,
az ereje ugyan nagyon fogy, de sosem adja fel,
ám érzi, nem jár messze az élete végétől.
Csapdában vergődve az ember is hasonlóan reagál,
s tudja, ha mindent el is próbál követni a létéért,
van az a kelepce, amely mindenkit bedarál.
