Elfújja a szél az emlékeket, s a múlt porát,
az ember nem érti, miért is történhet ez,
és a végső pillanatig keresi az okát.
A megfáradt elme oly sok mindent megélt,
megannyi fájdalmat, bánatot és rettegést,
s néha a való, a mesével helyet cserélt.
Akadtak persze örömteli percek és napok,
vidám játék, gondtalan, szabad pihenés,
szerető család, benne kicsik, s nagyok.
Elfújja a szél mindazt, ami valaha lehetett,
s olykor a leghőbb vágyak tovaszállnak,
a lélek nem emlékszik, kit is szeretett.
