Ellopott gyermekkor, s szomorú tekintetek,
iskola, barátok és játék nélküli napok,
nem igen vonzzák a tekintetet.
A gondtalan, felhőtlen időknek immár vége,
s nincs már önfeledt, vidám nevetés,
pedig abból nagyon sok kéne.
A rettegéstől nem fejlődik a gyermeki elme,
a félelem gátolja az egészséges létet,
s ezt tapasztalják a kicsik szerte.
A szüleik tanácstalanok, s félnek mindentől,
nem merik védelmezni a gyermekeiket,
pedig megóvhatnák őket mindettől.
Maszkba fojtják a meséket, a szép álmokat,
rémálmok jönnek helyettük és pánik,
megriasztva a fiúkat és a lányokat.
Arctalan sápadtságuk mindennapossá válik,
telik az idő, élmények sora marad el,
és mindannyiuk jobbra vágyik.
Ellopott gyermekkor, elvesztegetett percek,
mind megismételhetetlenül tovatűnnek,
senki nem lesz ismét gyermek.
