A medve félálomban szundít,
néha a másik oldalára fordul,
álmaiban sok halat elpusztít,
s pihenő gyomra megkordul.
Arcán medvemosoly látszik,
s málna illatát érzi orra előtt,
fantáziája érzékeivel játszik,
mozog a szája, enne mielőbb.
Míg horkol, léptek zaja hallik,
s belopakodik néhány ember,
miközben az álmok sora zajlik,
végigmérik gyilkos szemmel.
Méregetik bundája vastagságát,
mekkora, s mennyi pénzt érhet,
növelné önmaguk gazdagságát,
a medve kegyelmet nem kérhet.
Nem fog kapni, ha nem ébred,
a gyilkosok megnyúzzák élve,
s akkor biz többé fel nem éled,
már körbe is állták mind, félve.
Hiszen rettegnek nagy erejétől,
hiába alszik, így is tartanak tőle,
halálát tervezték már az elejétől,
bízva, nem hallanak többé felőle.
A medve orrát megcsapja a bűz,
a gonosz bűze árad barlangjában,
e rémes szag minden álmot elűz,
felriadva széttépi őket haragjában.
