Volt egyszer egy bika, lenyűgöző állat,
dús réten vágtatott virágok között,
érezte, még vezérré válhat.
Pici korától kezdve gondozták, etették,
sokat játszadoztak vele a fajtársai,
s őszinte szívből szerették.
Gyorsan gyarapodott, s az ereje is nőtt,
dagadni kezdtek a feszülő izmai
és pajzán álmokat szőtt.
Sosem volt a karám rabja, szabadon élt,
versenyt futott sokszor a széllel,
még a villámlástól sem félt.
Sokszor felbukkant a szomszéd réteken,
izmos alakja kimagaslott a fűben,
hűen ábrázolták a képeken.
A mezőkön a szabadság jelképévé vált,
az emberek milliói rajongtak érte,
s nyomában boldogság járt.
Ám ez nem tetszett a gonosz erőknek,
ők nem tűrhették a szabadságot,
magukat tartva nyerőknek.
Elfogatták a bikát és a karámba zárták,
többször beoltatták, láncra verték,
s az elpusztulását várták.
Volt egyszer egy bika, ma már emlék,
a szabadság is sírba szállt vele,
örök rabság vette át helyét.
