Gyerekkorban gondtalan az élet,
nevetés, kacaj és felhőtlen órák,
könnyed játékkal telnek a percek,
az álom útjait mesefigurák róják.
Iskolásként már nehezebb az út,
nem a táska súlya a gond csupán,
tudásvággyal telnek meg a napok,
a tanuló néha értetlenkedik sután.
A tinédzser kora maga a lázadás,
ellenszegülés, dacolás, ki a főnök,
egyre több a sérelem, s a kudarc,
hiába beszél a szülő, úgyis győzök.
Felnőttként arcul csap a valóság,
s éget az igazságtalanságok sora,
a stressz viharként sújt le sokszor
és a nyugalom örökre elszáll tova.
Végül eljön a pillanat, minden fáj,
a lélek fiatal marad, a test szenved,
az emlékek elillannak a végtelenbe,
s nem sikerül több levegőt venned.
