Ragyog a Nap és égető a melege,
azonban közel a Sötétség serege.
Beborul az ég, szürkülve támad,
mindenfelől a gonoszsága árad.
Nézi a Fényt, amint vidáman száll,
reménykedik, hamar a helyére áll.
Lépre csalja mézes mérget kínálva,
mindeközben a létét, magát bírálva.
Amint fogságba ejti, nagyon örül,
s hitvány zsarnokként veszi körül.
A Sötétség mélyén elhal a remény,
legyen bármily fiatal, vagy kemény.
Rabként élve, a Fény mindezt érzi,
ám az indítóokot sehogyan sem érti.
Mikor rájön végre, összeszedi magát,
harcolni kezd és megnyeri a csatát.
