Problémák sora, gondok, s bajok,
néha kicsik, máskor meg nagyok.
Szakadatlanul küzd a sok ember,
igazi nyugalmat azonban nem lel.
Újabb terhek és újabb csapások,
mind megannyi negatív hatások.
Kifárad a test, elborulhat az elme,
ennyi volt, többre már nem telne.
Sötét fátyolként omlik alá a bánat,
a szenvedés árja magára nem várat.
A csalódás ereje viharként tombol,
útjában lesújtva mindent lerombol.
Nevetve közeleg a kegyetlen vég,
a lélek könyörög, ne ölj meg még!
Gúnyosan kacag a kíméletlen halál,
elpusztítva mindazt amit csak talál.
A koromsötétben apró fény villan,
pici gyémántként néha megcsillan.
Növekszik ereje, s tüzesen lángol,
a gonosz tetemén a remény táncol.
