Egy gyönyörű tavaszi reggel,
mosolyogva ébredezett a Nap,
neki sohasem csörög a vekker,
frissítőnek harmatcseppet kap.
Vele együtt kelt a test, s a lélek,
vidáman szaladtak a dús réten,
tudták várnak rájuk napok, éjek,
így egyikőjük sem maradt tétlen.
Kéz a kézben meneteltek az úton,
mindig szeretve ölelték egymást,
még nem merenghettek a múlton,
volt idejük megtenni egy, s mást.
Legyőzhetetlen párost alkottak,
egymás mellett, egymásért éltek,
kudarcot biz soha nem vallottak,
jó formájukban senkitől se féltek.
Múltak a napok, s teltek az évek,
kettejük párosa feszültséggel telt,
már nem voltak boldogok, szépek,
igaz nyugalmat egyikük sem lelt.
A lélek fiatal maradt, fürge, gyors,
a test megkopott, leépült rendesen,
gazság mit hozott számukra a sors,
télvíz idején búcsút vettek kedvesen.
