Felhők vonulnak az égen,
sötétbe borul majd a világ,
kiáltások hallanak az éjben,
halálát leli az összes virág.
Ármány és gonosz tör előre,
kín és pusztulás a nyomában,
sok jó nem származhat belőle,
elvész minden a homályban.
A képzelgések ideje véget ér,
a kegyetlen való valóra válik,
a hízelgésekből senki sem kér,
a hitványakkal a sors elbánik.
Az öntelt gőg ideje már lejárt,
a tisztességtelen biztos meghal,
a remény esélye végleg bezárt,
róluk jót soha, senki nem hall.
Végleg eltűnik az élet kapuja,
visszautat egy lélek sem talál,
elszáll valamennyiük hamuja,
mindennek véget vet a halál.
