Saját alkotásaim
Szellemi sugallat suhan szellőként a semmibe,
s szomorúan szánakozva szerteárad sérülten,
és szívszaggató sírása sosem hat senkire.
Szertefolyik, s szétporlik, sebeket szakítva fel,
és próbálja semmivé tenni a sebezhetőséget,
summázza, eme sebekre sosem lesz szer.
Szellemi sugallat szárnyal és szégyelli szavait,
sajnálja, hogy szánalmassága semmirevaló,
s hogy szétrombolja szeretteinek javait.
A remény madara a felszállásra várakozik,
mostanság a gonoszság gyűlölt rabja,
s a régi szabadságára vágyakozik.
Egy ideje fogoly a félelem sötét erdejében,
lábaira tekerednek a mérgező növények,
ám harcol a szabadság szellemében.
Szárnyaira rátapadt a szutyok és a mocsok,
elnehezítik a tollait, s a lelkének erejét,
mégsem adja meg magát, hisz konok.
Konok, mivel nem hajlandó feladni a létét,
nem kíván fejet hajtani senki előtt sem,
s nem hagyja cserben a fény népét.
A remény madara hamarosan újra szárnyal,
és miután megszabadul a fogságából,
a szíve tele lesz örömmel, vággyal.
