Saját alkotásaim
Porszemként élni a portengerben nem különleges,
nem egyedi, nem dicsőség és nem érdem,
s ez ellen küzdeni nem felesleges.
Többet ér az a porszem, amely valamennyire más,
felcsillan a napfényben, s szárnyal a széllel,
és nem célja a szürkének maradás.
Porszemként élni a portengerben jelentéktelenség,
s mikor esik az eső, összeállva masszává,
nem több, mint súlyos sikertelenség.
Masszává gyúrva mindenki egyformává válik,
megszűnik a tehetséges, a rendkívüli, a jó,
és a sors a különlegessel is elbánik.
Örökre eltűnik a világból az érzelem, s a vágy,
a becsület, a szép álmok, az igazi szeretet,
és ami marad, az gusztustalan, lágy.
Masszává gyúrva az élet nem ér semmit, soha,
s ha az emberiség nem küzd mindez ellen,
nem mentheti meg semmiféle csoda.
