A mély sötét mélyén néhány apró fény lobban,
s parányi gyémántként csillognak szerte,
az erejük növekszik, egyre jobban.
Erősen fúj a szél, s szétviszi kicsiny lángjaikat,
azok pedig nem alszanak el egy percre sem,
sőt, a szél életre kelti alvó társaikat.
Egyre több helyen gyúlnak új és újabb lángok,
s bár a vihar igyekszik eloltani az összeset,
nem tudja lelassítani a fénylő táncot.
A mély sötét mélyén főnixként éled újjá a tűz,
és vele együtt visszatér a bujdokló remény,
párosuk minden sötétséget a pokolba űz.