Milliárdnyi fűszál hajladozik a reggeli szélben,
s fürdik a harmatban, hogy frissebb legyen,
majd azután melegszik a napfényben.
Ez természetes, évezredek óta ez az élet rendje,
a folyamatosság, akár a változás, végtelen,
s a füvek susognak az éjszakai csendbe.
Mindőjük piciként kezdi és nagyként folytatja,
átéli az évszakokat, az időjárás szélsőségeit,
az idő kerekét nem mindig a jó forgatja.
Mostanság dübörög a talaj, igen rossz közeleg,
kiforgatják valamennyiüket az anyaföldből,
s kitépődnek az egészséges gyökerek.
Milliárdnyi fűszál az életéért reszket immáron,
s ha irtásuk ilyen bősz ütemben folytatódik,
emlékük sem fog maradni ezen a világon.