Áll az ökör a tükör előtt, s a látványt csodálja,
micsoda termet és milyen szeretni való arc,
mekkora szarvak, ő a világnak csodája.
Büszke alkatát meg is irigyelheti a többi állat,
kidolgozott izmok, s hozzá bikaerős lábak,
nem meglepő, hogy irigylik is százak.
Az eszét tekintve sem fog akadni méltó párja,
hisz nincs olyan a Nap alatt, amit ne tudna,
és elbődülését az egész világ várja.
Áll az ökör a tükör előtt és elégedett magával,
ekkora tehetséget meg sem érdemel a Föld,
miért is törődne tehát mások bajával.
