Szállingózik a hó és süvít a szél,
a vágyálmok serege életre kél.
Várakozással teli napok, s éjek,
az érzések ilyenkor igen mélyek.
Feléled a szeretet a homályból,
előretör az ősi ösztönök honából.
Dobbanó szívek, mosolygós arcok,
egy időre félretett konok harcok.
Kandallóban ropogó tűz, s meleg,
ajándékra váró számtalan gyerek.
Érzelmekkel telített pillanatok sora,
bárcsak ne múlnának el eztán soha!
Finom étkek, bőven terített asztalok,
ilyenkor az ördögök is igazi angyalok.
Érzelmes ölelések és könnyes szemek,
e percekben az óra lassabban ketyeg.
Áhítat, csodálat és őszinte remény,
a valóság ilyenkor kevésbé kemény.
Segítő kezek és fogékonyabb lelkek,
ekkor az elesettek is támaszra lelnek.
Ezen álmokra azonban árnyék vetül,
a meghittségen a verseny kerül felül.
Ki tud többet adni, ki győz le másokat,
ki az, ki gazdagabb kínálatból válogat?
Adósságba hajszolják magukat sokan,
holott mindebből jó sohasem fogan.
A Karácsony igazán nem erről szólna,
ha ezt megértenék minden jobb volna.
