Lélektelen lélek szárnyal tova,
alkalmanként be is néz ide-oda.
Megfelelő alanyra vár, ám hiába,
kikiáltja gondját-baját a világba.
Belefáradt a keresésbe, s már unja,
lassacskán fáradt szemeit lehunyja.
Nem hiszi, hogy nem talált senkit,
kinek átadná a benne rejlő semmit.
Látja az emberi faj nem való másra,
mint önmagát pusztító gyilkolásra.
Ez még neki is sok. Elég volt, elég!
Ürességében lángra gyúl, majd elég.
