Mindennap, amit csak megélünk,
állandóan, folytonosan remélünk.
Izgulunk és szakadatlan vágyunk,
mindeközben rengeteg az álmunk.
Szeretünk, ölelve védünk, óvunk,
a saját bajainkról ritkán szólunk.
Megtörnek és bánatossá tesznek,
álmaink rögtön semmivé lesznek.
Megcsalnak, s hűtlenek hozzánk,
a régi álmainkat visszahoznánk.
A változásoktól gyakorta félünk,
küzdünk, harcolunk, amíg élünk.
Fájó valóság, gyötrelem és kín,
az ember harcol, amíg csak bír.
Feladni biz semmit nem szabad,
hiszen a jövő csakis előre halad.
