Gonosz Sötétség uralja a világot,
hatalma nagy a háttérből irányít,
elsorvaszt minden jót, s virágot,
a Nap is az engedélyével világít.
Megmérgez minden tiszta folyót,
bekebelezi a bennük lévő halat,
penészessé teszi az összes bogyót,
lerombolva zúz szét oly sok falat.
Barlangba zárja a világító fényt,
megpróbálja eloltani az izzó tüzet,
ki akarja pusztítani a legtöbb lényt,
s csírájában elölni a fejlődő rügyet.
A Hold is kényszerpályára kerül,
egyre haloványodik sápatag arca,
kínlódásában ugyancsak kimerül,
ám még folyik az igaz fény harca.
Sziklák repedéseiben nő a nyomás,
a Sötétség serege valójában gyáva,
e sereg számára nincs újabb dobás,
hisz végre feltör a mélyből a láva.
