Addig élünk, amíg van, aki emlékezik reánk,
amíg eszébe jutunk a szeretteinknek,
s amíg gondolnak majd miránk.
Amíg szóba hoznak minket néhanap, bárhol,
s mindaddig, míg el nem felejtődünk,
az emlékünk biz fennen lángol.
Míg a tetteink, gondolataink, regévé válnak,
s okulhatnak belőle mások bármikor,
addig a lelkeink magasan szállnak.
Addig élünk, amíg az idő pora be nem temet,
amíg nyugalmat nem lelünk az örök éjben,
s míg van, ki a halálunk után is szeret.
