Elkopik a test, miközben a lélek fiatal marad,
hajdani önmagának torz mása csupán,
s igen gyorsan a vég felé halad.
Fokozatosan veszít az erejéből és fáradékony,
mindenféle elváltozás mutatkozik rajta,
lassabb, kimerültebb, aluszékony.
Immáron nem tud gyorsan futni, sem ugrálni,
nem kitartó és minden hamar megviseli,
szeretne inkább otthon bujkálni.
Ezt azonban nem teheti, nem is hagyják neki,
s bár a benne lakozó lélek kitartásra kéri,
bármit is tesz, fájdalommal teszi.
Elkopik a test, ahogy az idő sebesen száguld,
legvégül már jártányi ereje sem marad,
s kiszáll belőle a lélek, akivel társult.
