A bennünk élő emlékek erősebbek e napokban,
jobban felkavarják valamennyiünk vérét,
s tisztelet árad kicsikben, nagyokban.
Eltávozott szeretteink már a végtelenben élnek,
nem fáj semmijük, nem kell aggódniuk,
és ezután soha, senkitől nem félnek.
Nem terhelik őket a gondok, a bajok, s az élet,
nem szenvednek a gonosztól, a gyűlölettől,
s nem hálni jár vissza beléjük a lélek.
Megszabadultak bajaiktól, s a világ gondjaitól,
nem érzik az egyre növekvő feszültséget,
s egyikük sem mesél saját gondjairól.
Hullanak a színes őszi falevelek, zörög az avar,
s lassan elbúcsúzik a lemenő Nap e helytől,
idén sokkal több sírt látott, mint tavaly.
A bennünk élő emlékek cirógatják a szívünket,
és miközben gyertyák gyúlnak a sötétben,
mélyen gyászolva hajtjuk le a fejünket.
