Lelketlen szeretet árnyéka vetül a mindennapokra,
s mogorvává, érzéketlenné teszi az embereket,
ezzel csapást mérve a kicsikre, nagyokra.
Egyre jobban átszövi az életet, a gondolatok sorát,
s megzavarja a legszorosabb kapcsolatokat is,
kiirtva az őszinte szeretetnek a nyomát.
Megfertőzi az elmét, amely így homályossá válik,
megfeledkezik a jóról, a szépről, az igazságról,
s a fertőzött csak az engedelmességre vágyik.
Elfeledi, hogy ki volt egykor, milyen volt az élete,
nem érez sajnálatot, nincs benne együttérzés,
s nem fogja fel, hogy ez nem az ő érdeke.
Szenvtelen arccal nézi mások fájdalmát és kínjait,
önmagát megtagadva, bambán bámul a világra,
s felégeti maga mögött a reménynek hídjait.
Lelketlen szeretet égeti a szemeket és vakká teszi,
elpusztítja a szerelmeket, az igaz barátságokat,
s aki hisz benne, az mindezt észre sem veszi.
