Melyiket válasszuk, a halált, vagy az életet,
a szenvedést, a kínokat, s a gyötrelmeket,
esetleg a vidám, boldog és szép éveket?
A gyűlöletet, az irigységet, s a kapzsiságot,
az örökös sötétséget, az ármányok sorát,
vagy az értelmet és egy szebb világot?
A közönyösséget, az árulást, s a durvaságot,
egy csodás, élőlényekkel teli zöld bolygót,
vagy inkább egy élettelen pusztaságot?
Az utálatot, a lenézést, a lelkek rombolását,
netán a szeretetet, a nyugalmat, s a békét,
amelyek legyőzik a gonosz tombolását?
Melyiket válasszuk, önmagunk valódi énjét,
amelyik gondoskodó, féltő és segítőkész,
vagy énünk idomított, rabszolga lényét?
