A tavaszi szellő bársonyán gyöngyözik a harmat,
a madarak többsége éjjelente vidáman dalol,
s nappal a szemek elől elbújva hallgat.
Éled a természet, rügyek bimbóznak a fák ágain,
zöldellni kezd a fű a réteken, s csobog a patak,
ragyog a napfény a Föld varázslatos tájain.
Kiszabadul fagyos börtönéből az őszinte szeretet,
s lágyan megcirógatja a vágyakozó arcokat,
felvidítva minden felnőttet és gyereket.
A tavaszi szellő bársonyán a remény is útjára kél,
és útján megdobogtatja a legapróbb szívet is,
s boldogságot hoz mindenkire, aki csak él.
