Nem mindig mondja azt az ember, amit gondol,
amit szeretne és amiről álmodozik naponta,
s a valóság bizony egészen más, sokszor.
Gyakorta nem is meri kimondani önnön vágyait,
letagadja azokat, s időleges zavarnak tekinti,
ugyanakkor irigyli a nála bátrabb társait.
Felhők ködén át látja a világot, s a remény élteti,
bízik benne, hogy nem fog kudarcot vallani,
ám mégis retteg tőle, csak csalódás érheti.
Nem mindig teszi azt, mire a szíve hangja hívja,
sokszor inkább eljátssza a süketet és a vakot,
s maga sem tudja, ezt vajon meddig bírja.
