Egy nyugalmas nap a sok rettentő között,
mikor a vidámság szétárad a rossz fölött,
és visszahúzódik a gaz a sötétség odvába,
a hitvány pedig beleesik a saját mocskába.
Kellemes szellő fújdogál, s ragyog a Nap,
a bárányfelhők közül most egyik sem rab,
méhek zümmögnek a zöld, virágos réten,
és az örömöt ma semmi nem tartja féken.
A víztükör nyugodt és felcsillan a remény,
madarak szállnak e békés napnak az egén,
színes falevelek zörögnek a sün lábai alatt,
s a földeken, kint, még sok élelem maradt.
Egy nyugalmas nap, melyből sok kellene,
s végre szárnyalhat a szabadság szelleme,
a boldog kacajok szebbé teszik a perceket,
a sors maradandóvá tehetné eme helyzetet.
