Mély álomban szundítanak az állatok,
olyankor nem éreznek félelmet,
sem fájdalmat, sem bánatot.
Nem látják, hogy körülöttük mi folyik,
nem reagálnak, s nem érzékelik,
az álmuk mégis elfogyik.
Már ők sem ugyanazok álmok nélkül,
csupán szőrös, s tollas élőlények,
sokuk bármitől megrémül.
Megrémülnek a szellőtől és az esőtől,
felborzolva a szőrüket, s tollukat,
rettegnek mindenféle erőtől.
Attól is, melyet legyőzhetnének simán,
amely nagynak láttatja önmagát,
de valójában hitvány, silány.
Mély álomban maradva le lesznek ölve,
kizsigerelik majd mindannyiukat,
s meg lesznek sütve és főzve.
Ha idejében magukhoz térnének végre,
az álmok nélküli világban küzdve,
nem kerülnének hűtőbe, jégre.
