Ismételten eltelt egy év, sajna,
nehézkes volt, s igen kemény,
gyakorta nem jó és nem szép,
s mégis megmaradt a remény.
Remény arra, hogy jobb lesz,
hogy teljesülhetnek a vágyak,
a sors esetleg győztessé tesz,
s nemcsak a sóhajok szállnak.
Valóra válhatnának az álmok,
átölelne mindenkit a szeretet,
elpusztulna mindaz mi álnok,
s eztán a jó nyerné a menetet.
Életünk pillanatai elkísérnek,
szeretteink lelke bennünk él,
a sötét árnyak megkímélnek,
s nincs már oly messze a cél.
Az idő sodrát belepi a fátyol,
nem tudni hány évet tartogat,
a szerencse utolérhet bárhol,
meg kell vívnunk a harcokat.
Ismételten eltelt egy év, biza,
kegyetlen volt, gonosz, sötét,
s itt nem segíthet már az ima,
el kell fújni az ármány ködét.
