Nehéz elfogadni, ahogy az idő múlik,
ahogy suhannak az évek, napok, órák,
az élet rögös útja a végtelenbe nyúlik,
a percek véget nem érő útjukat róják.
Nehéz elfogadni, ahogy elkopik a test,
ahogy az emlékek homályossá válnak,
az egykori fürge elme manapság rest,
a sok utat megjárt lábak immár állnak.
Nehéz elfogadni, ahogy bármi fájhat,
ahogy az érzéseket ridegség váltja fel,
még a szeretet is ismeretlenné válhat,
megnyugvást a zaklatott lélek nem lel.
Nehéz elfogadni, ahogy véget érünk,
ahogy múltba vesznek majd tetteink,
az elmúlás nem kedveskedik nékünk,
szívükben őriznek minket szeretteink.
