Csodálatos a táj, pazar a vidék,
az állatok sokasága lemegy a
folyóhoz, hogy igyék.
Fák és bokrok mindenfelé szerte,
a folyó partszakaszát átlépni
még senki sem merte.
Virágok, napfény és pazar színek,
Világos föld termőtalaján
küzdenek a hímek.
A dominanciáért, a saját területért,
harcolnak éjjel-nappal minden
talpalatnyi felületért.
Ám tudják a rendet, ismerik a békét,
sohasem hagynák elveszni a saját
fajtájuk jövőjét, s népét.
Azonban sötét felhők vihara tombol,
szennyes fátyluk mocskot áraszt,
míg mindent le nem rombol.
Fekete szutyok ömlik Senkifalva felől,
tengerként mindent elsodorva
gyilkol, fojtogat és leöl.
Útját nem állhatja az erős hódok vára,
mivel alantasan szivárog a talajba
a vízbe, felkúszik bokorra, fára.
Előle az állatok fejvesztve menekülnek,
hátrahagyva a vackukat, vacogva
a világ végére települnek.
Pedig a harcot felvéve még lenne esélyük,
egymásért és Világos földért küzdve
maradna az életre reményük.
