Kopik az egészség,
s lemerül az elme,
szétfoszlik az élet,
mint a szép kelme.
Változnak az idők,
elszállnak az évek,
voltak igen nehezek,
néha akadtak szépek.
Emlékek maradnak,
megőrzi őket a szív,
a percek elillannak,
a végtelen már hív.
Karját nyújtja felénk,
majd magához ölel,
oly békésen simogat,
mindig itt volt, közel.
