Az idő sejtelmesen suhan,
a feledés homálya terjeng,
sok pillanat sötétbe zuhan,
a szív és az elme verseng.
Az emlékezés tüze ragyog,
szárnyra kél a vágy sóhaja,
lehet hideg, netán fagyok,
átforrósodik milliók óhaja.
Újraélni a fontos perceket,
tisztábban látni az elmúltat,
felidézni a komoly terveket,
ez biz mindent felülmúlhat.
Érzéseket ismételten átélni,
visszacsinálni a hibák sorát,
dolgokat tudni, s nem vélni,
a sors ezúttal meg is bocsát.
