Egész életünk küzdelemmel telik,
oly kevés a jó, s kevéske az öröm,
még kevesebb a jótett és a jólét,
több a keserű és az önző közöny.
Sok a kínzó fájdalom és a bánat,
mindennapos a meg nem értés,
kegyetlen a valóságos ismerete,
az igazság kimondása biz sértés.
Kihasználtak vagyunk e világban,
kizsigerelt semmik, nullák csupán,
létünk eltűnik a semmibe gyorsan,
nyomunk sem marad magunk után.
Emlékünk még a rokonainkban él,
amíg az ő szívük is végleg elcsitul,
az idő folytatja útját a végtelenbe,
melynek háborgása örökre elsimul.
