Véget ér a reggel, a dél, az este,
elmúlik a nyár is, a forró beste.
Múlik majd az ősz, a rideg tél,
a tavasz is véges, elfújja a szél.
Múlik a fájdalom, s a betegség,
kopik az elme és vele a tehetség.
Elszáll a vágy, múlnak az álmok,
előbb-utóbb elpusztul mi álnok.
Véges a barátság, s a szenvedély,
lejár minden belépési engedély.
Kihűl a szerelem, az izzó parázs,
a lelket feldobó mámoros varázs.
Múlnak a percek, sietnek az órák,
kiszáradnak a vízzel teli tócsák.
Tovatűnik az idő, s emlék marad,
véget ér az élet, bármerre is halad.
