Senki nem hinné mi történhet vele,
míg fiatal, s a szíve álmokkal tele.
Azonban az idő kegyetlenül halad,
ugyanaz soha semmi nem marad.
Fájdalmak jönnek, mik nem voltak,
erről a régi öregek regéi is szóltak.
Kopik az elme, elszállnak a vágyak,
nem üzemel az, hogy élj a mának.
Minden pillanat megterhelővé válik,
a sors az emberrel gonoszul elbánik.
Mi egykor szép volt a távolba vész,
sokszor tétovázik és megáll az ész.
Ketyeg az óra, a mutatók nem várnak,
a végtelen illúziójának az útjába állnak.
A sötét valóságról lehullik majd a lepel,
végül nincs menekvés, bármit is teszel.
