Az érzelmek útján vihar tombol,
nincs olyan, mit le nem rombol.
Szenved a lélek, s tűzben égve,
gyakran felpillantunk a sötét égre.
Magunkat kérdezzük, hogy lehet,
az ember a halál ellen nem tehet?
Tehetetlenül nézzük végig a véget,
miközben a fájdalom nagyon éget.
Ereinkben lüktet a vér, sajog a szív,
belül halljuk amint a szerettünk hív.
Hív és mégsem segíthetünk rajta,
mivel a halál nem az a kegyes fajta.
Küzdhetünk mi akármilyen bátran,
sőt, akár állhatunk körülötte százan,
minden hiábavaló. Átjár a szánalom,
ami marad nekünk, a kínzó fájdalom.
