Saját alkotásaim
Pitymallik lassan, a sötétség ereje ilyenkor gyengül,
a fény ébredezik és egyre tisztább látást biztosít,
a fákon, a bokrokban, madárének csendül.
Pitymallik lassan, ébredezik hosszú álmából a világ,
a remény is kinyitja megfáradt, lehunyt szemeit,
s a réteken, a völgyekben, nyílik a sok virág.
Sosem lesz világos, ha a sötétség uralja a Földet,
és ha a rabságában tudja tartani a fényt örökre,
azzal elpusztíthat minden virágot, s zöldet.
Nem menekülhet senki a gonosz éles karmaiból,
és amennyiben eluralkodik a gyilkos félelem,
az a helyzet kiforgatja a világot a sarkaiból.
Összeomlik az értelem, elbukik a hit, s a remény,
szabadjára indulhat a káosz és zűrzavar pokla,
s ami azután történik, az szörnyen kemény.
Sosem lesz világos, míg fel nem dereng a hajnal,
amíg fogságából kitörve felragyog újra a fény,
s le nem számol az összes ármánnyal, bajjal.
